anhand von Uralothek |
Finnisch | sarvi 'Horn, Waldhorn' | Gen. sarven | |||||
Estnisch | sarv 'Horn, Geweih, Fühlhorn der Insekten' | Gen. sarve | |||||
Livisch | sō̬ra 'Horn' | Kett [liv] | |||||
så̄ra 'Horn' | |||||||
Saami | L | tjårˈvē 'antler or horn of animal' | |||||
N | čoarˈve -rv- 'antler or horn of animal' | ||||||
Not | čuairv 'antler or horn of animal' | Kuollan:791 | |||||
Kld | čuѳirv 'antler or horn of animal' | Kuollan:791 | |||||
T | čı̊ѳirve 'antler or horn of animal' | Kuollan:791 | |||||
K | čı̊ѳirve 'antler or horn of animal' | ||||||
Mordwinisch | E | śuro 'Horn' | |||||
E | śura 'Horn' | ||||||
M | śura 'Horn' | ||||||
Mari/Tscheremissisch | KB | šur 'Horn' | |||||
U | šur 'Horn' | ||||||
B | šur 'Horn' | ||||||
Wotjakisch/Udmurtisch | S | śur 'Horn' | |||||
K | śur 'Horn' | ||||||
G | śu̇r 'Horn' | Wichm [wotj] | |||||
Komi/Syrj | S | śur 'Horn' | |||||
P | śur 'Horn' | ||||||
PO | śur 'Horn' | ||||||
Chanti/Ostjakisch | C | t́ĕrpə 'männliches Elentier' | OL:201 | ||||
Kam | t́ȧ̆rpə 'männliches Elentier' | ||||||
Kaz | śărpĭ 'männliches Elentier' | ||||||
Mansi/Wogulisch | KO | śōrp 'Männchen vom Elentier' | |||||
KM | sōrp 'Männchen vom Elentier' | ||||||
KU | šōrəp 'Männchen vom Elentier' | Bárczi, Szótöv:88 | |||||
P | šōrp 'Männchen vom Elentier' | ||||||
So | sɔ̄rpi 'Männchen vom Elentier' | ||||||
Ungarisch | szarv 'Horn, Gehörn' | ||||||
szarvas 'gehörnt, Hirsch' | |||||||
szaru 'Horn, Hornstoff' | |||||||
Alt | szaru 'Horn, Gehörn' |
< indoeurópai: ősárja *śr̥va- : óind śṛ́ṅga- 'szarv', avesztai srū- 'szarv', avesztai sruuɑ̄- 'köröm', latin cervus 'szarvas' stb.
Az osztják pə, pi és vogul əp, p, pi képző.
A finn és észt első szótagi a másodlagos. A finn sarvi stb. az eredeti a-tövű főnevek csoportjából analogikus úton átkerült az e-tövűek közé (sarvi ~ *sarvan > sarvi ~ sarven).
Az osztják ť, ś és vogul KO ś ugor kori *ś > *ć hangváltozással magyarázható.
Az osztják első szótagi palatális magánhangzó palatális mássalhangzó utáni ősosztják *ɑ̆ > *ə változás eredménye lehet.
Az eredeti szaru ~ szarv- tőváltakozás *rγ < *rw változással magyarázható. A magyarban az ősmagyar *w a szó végén *u̯ félhangzóvá vált, és az előtte álló magánhangzóval kettőshangzót alkotott, majd hosszú magánhangzóvá vált (*szarú > szaru). A szarv v eleme a szarvat, szarvas stb. alakok analógiájára keletkezett nominatívuszban. Később a szaru ~ szarv váltakozás jelentéshasadáshoz vezetett (Bárczi, Szótöv. 41—2).
Az osztják és vogul szavak mai 'jávorszarvas' jelentése korábbi 'szarvas (állat)' jelentésből fejlődött, vö. magyar szarv 'horn' ~ szarvas 'szarvas'. A 'szarvas állat' → 'jávorszarvas, szarvas' jelentések kialakulása az ugor nyelvekben tabuisztikus okokkal magyarázható.