Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. mȣrɜ Ug    'marok, tenyér'  de 'hohle Hand, Handteller'  en 'hollow of the hand, palm of the hand'



    UEW № 1812 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Testrészek


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    hanti/osztjákTrjmurəs 'ein Maß'541
    DTmurəs 'Werschok'541
    Komurəs 'Abstand zwischen dem unteren Rand der flachen Hand und der Spitze des erhobenen Daumens'PD +1296
     
    magyar marok 'hohle Hand; eine Handvoll; Garbe'Akk. markot
     markol- '(mit hohler Hand) greifen fassen'
     marék 'hohle Hand; eine Handvoll; Garbe'
    regmorok 'lómérték, a földtől a mar éléig (átlag 10 cm); Pferdemaß, vom Boden bis zum Widerrist (durchschnittlich10 cm)'
    regmarák 'lómérték, a földtől a mar éléig (átlag 10 cm); Pferdemaß, vom Boden bis zum Widerrist (durchschnittlich10 cm)'
    regmarik 'lómérték, a földtől a mar éléig (átlag 10 cm); Pferdemaß, vom Boden bis zum Widerrist (durchschnittlich10 cm)'
    regmarek 'lómérték, a földtől a mar éléig (átlag 10 cm); Pferdemaß, vom Boden bis zum Widerrist (durchschnittlich10 cm)'
    Altmarok '(Längenmaß), Faust, Palm;'
    ÚESz.marok


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Ostj. s und ung. ok, ék sind denom. Nominalsuffixe.

    Aus der ursprünglichen Bedeutung entwickelte sich die Längenmaßbedeutung.

    Die Erklärung des ung. Wortes als Ableitung von ung. mar- 'beißen, nagen' (s. unter *mura, *murɜ 'Stück; Krümchen; zerbröckeln, zerbrechen (tr., intr.)' U) (Hexendorf: MNy. 52: 302) ist wegen semantischer Schwierigkeiten, aber auch wegen der Ug. Etymologie unwahrscheinlich.



    Bibliográfia
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Lakó: NytudÉrt 40: 227 = Nyelvtudományi Értekezések. 1–, Budapest 1953–.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.